Elkéstem az unokatestvérem esküvőjéről, ezért futottam. Kinyitottam egy nagy terem ajtaját, találtam egy üres helyet hátul, és elkezdtem tapsolni mindenkivel együtt. Az emberek rám mosolyogtak és kezet ráztak velem. Egy nő még arcon is csókolt, mindkét oldalon. Azt gondoltam: milyen barátságos család.
Aztán odajött a vőlegény nagybátyja. „Ön biztosan a vőlegény barátja”, mondta. „Mondjon, kérem, néhány szót!” Mielőtt válaszolhattam volna, a kezembe nyomott egy mikrofont. Így hát felálltam, és szerelemről és szendvicsekről beszéltem. Azt mondtam, hogy mindkettő jobb, ha megosztjuk. Mindenki nevetett, és néhányan sírtak.
Csak amikor befejeztem, néztem meg a menyasszonyt, és még soha életemben nem láttam. Ez a rossz esküvő volt! Az unokatestvérem esküvője a szomszéd teremben zajlott. Kiosontam, odafutottam, és ugyanazt a beszédet még egyszer elmondtam. Mindkét család éljenzett, és két szelet tortával mentem haza.